Talán annyit szabad megjegyeznem, mostanság nem örvendenek túl nagy vendégszeretetnek a külföldiek Moszkvában. A könnyen leleplezhető "zdrasztvutyémra" nem mosoly már a válasz, nem látnak szívesen a templomokban turistáskodva, és nem könnyítik meg a nyelvi nehézségekből adódó helyzeteket sem. Végülis én itt vendég vagyok, tehát kezdtem kifejleszteni a csendes mutogatás módszerét, amikor jött az isteni szikra, na, jó, nem egyedül találtam ki, de megmondtam, MAGYAR VAGYOK. És láss csodát!!! Visszajött a mosoly, beszélni kezdtek hozzám, figyeltek rám.

Újabban hát, ha kell, ha nem, mindenkinek elmesélem, magyar vagyok, Magyarországról jöttem. :)

Sok minden van itt, ami magyar, vagy nem az, de mi azt hisszük. Vagy mégis az, csak mások is azt hiszik, hogy ők találták ki. Például ott a túrórudi, az magyar, igaz? Hát még jó, hogy magyar! Mondjuk szerintük orosz. :)

Van a boltban Tokaji, Törley és van az utcán Fornetti, a Kotányi fűszerek is otthonra találtak az orosz polcokon. Ott van a "Millió, millió rózsaszál" című világsláger, ami Alla Pugacsova előadásában vált ismertté, majd Csongrádi Kata tette slágerré kis hazánkban. És rengeteg szó, ami szinte ugyanaz, vagy hasonló oroszul és magyarul: среда= szerda, Банан = banán, октябрь= október, кардиган= kardigán, шоколад= csokoládé, маникюр= manikűr, és még lehetne sorolni. A sárga pedig, olyan, mintha azt mondanák "Zsolti" :)

Hogy miért fontos ez? Mert egy- egy pillanatra mindez elhiteti velem, hogy otthon vagyok...:)