Hogy ki, mit lát a következő történetben nézőpont kérdése. Én kicsit többet, mint ami...

De jöjjenek a tények. 

1992. A Szovjetnúnió több, mint 70 évnyi uralma megszűnik, immár egy önálló Oroszországban vagyunk

1991. nyarán megalakult a független Szlovén Köztárság 

1992-ben egy jugoszláv avantgárd művész, IRWIN létrehozta szimbolikus alkotását a Vörös téren, mely pusztán egy 22 méter széles fekete színházi vászon kiterítését jelentette a korábban rendőrök és fegyveresek által őrzött Vörös tér közepén. A művész és barátai buszon szállították a nehéz vásznat, s ismerve az 1992. előtti viszonyokat, arra számítottak, hogy azonnal letartóztatják őket. Nem így történt, sőt egy egyenruhás arra kérte a bámészkodókat, ne lépjenek a vászonra.

Irwin és társainak célja az volt, hogy népszerűsítsék, a művészetnek nincsenek határai, bárhol létrehozható és bármilyen kontextusba helyezhető.

Érdekes látni azt, hogy az épp arra járók meghökkenten figyelik, egy egyenruhás azt nyilatkozza pár hónappal a független Oroszország megalakulása után, hogy nincs ezzel gond, ez normális. Mégis az emberek viselkedéséből évtizedek alatt sem tűnik el nyomtalanul egy rendszer lábnyoma...